Ki ne álmodozott volna a főnök egy-egy kirohanása után arról, hogy saját vállalkozásba kezd?

De a legtöbben soha nem merik megtenni ezt a nagy lépést az alkalmazotti lét langyos pocsolyájából.

Pedig mindannyian tudjuk, hogy miért is volna jó saját céget vezetni:

1. Te választod ki, hol legyen a melóhely. Ha úgy tartja kedved, öt percre lesz az lakásodtól. Vége a koránkelésnek! Vagy inkább a világ másik felében, mondjuk egy thaiföldi lakóhajón szeretnél dolgozni? Hajrá!
2. Te döntöd el, mikor mész be a melóhelyre. Képzeld el, amint a többiek ott szívnak már órák óta, amikor Te frissen és fiatalosan befutsz délután fél háromkor a "Na, csapjunk a lecsóba!" felkiáltással...
3. Te döntöd el, mikor indulsz haza. Egyszer fél négykor, máskor csak este hat után. Lepd meg a beosztottaidat! És persze éreztesd velük, mennyire furcsállod, hogy öt óra tájékán fészkelődni kezdenek a helyükön. Hogy lehet ennyire csak az órát nézni?!
4. Te választod ki a munkatársaidat. Aki nem szimpi, azt fel sem veszed. Ha valaki hibázik, kirúghatod. Előnyben részesítheted azt, akinek hasonló a gondolkodása vagy ugyanaz a horoszkópja, kedvenc állata vagy hobbija, mint neked. Szóval csupa jó fej emberrel veheted körül magad, akikkel jókat lehet dumálni az ebédszünetben, viccelődni és megvitatni a kedvenc sorozatokat. Már a társaságért megéri bejárni, nem igaz?
5. Te döntöd el, mennyi fizetést adsz magadnak. Végre biztosan tudod, hogy többet keresel a kollégádnál. Az összesnél!
6. A Te kezedben van a klímaberendezés távirányítója. Végre nem fogsz megfagyni / megsülni munka közben és még a többiek nyavalytását sem kell hallgatnod! Úgy tűnik, mindenki elégedett a hőfokkal.
7. A brainstormingokon a Te ötleteid a legjobbak. Mindig. Ha valaki mégsem akarja elfogadni, amit mondasz, és Te semmilyen észérvet nem tudsz felhozni ellene, még mindig bevetheted az adu ászt: Én vagyok a főnök, és én így akarom! Ez mindig hat.
8. Akkor még szabadságra, amikor akarsz. És senkitől sem kell emiatt bocsánatot kérdned.
9. Vállalkozónak lenni életforma. Nincs főnököd, nem vagy gúzsba kötve. Te hozod a szabályokat. A beosztottaid pedig betartják azokat. Valakinek dolgoznia is kell, ugyebár.

A világ folyton változik, és mi kénytelenek vagyunk lépést tartani vele, ha nem szeretnénk lemaradni.

Vannak, akik mindig követik a legújabb divatot, a trendeknek megfelelően változtatják az étkezési szokásaikat, a frizurájukat és a hobbijaikat. És vannak, akik kénytelenek új szakmát tanulni, mivel a mostani munkakörük belátható időn belül meg fog szünni. Itt nem babra megy a játék: ha valaki lemarad, egyszerűen nem fog tudni pénzt keresni.

A digitalizálás miatt több szakma is el fog tűnni. Már most látjuk, hogy egyre több áruházban és a BKV-nál is lehet automatánál fizetni: kevesebb pénztárosra van szükség. Hasonlóképp átalakulnak majd más munkaterületek is, akkor is, ha ma még nehéz elképzelni.

Az előrejelzések szerint a következő szakmákra nem lesz szükség néhány éven belül:

1.  postás

2.  mezőgazdasági munkás

3.  víz- és gázóraleolvasó

4.  újságíró 

5.  utazási irodai ügyintéző

6.  favágó

7.  légi utaskísérő

8.  gépkezelő

9.  nyomdai munkás

10. adószakértő, biztosítási ügynök

A lista nyilván nem azt jelenti, hogy többé egyetlenegy újságíró munkájára sem lesz szükség a világon, hanem azt, hogy jóval kevesebbre. A mezőgazdaságban is fognak továbbra is embereket foglalkoztatni, csak nem minden olyan területen, ahol most. 

A tanulság tehát: ha Ön a legjobb szakemberek közé tartozik, aki épp olyan területre specializálódott, amelyre a jövőben is szükség lesz, akkor nem kell kétségbe esnie. De a kollégák többsége jobb, ha elkezd gondolkodni a B terven.

Forrás: azubi-atlas.de, wiwo.de

A nyár derekán, 35 fokos hőségben kevesen vannak, akikben ne merülne fel, hogy igazából máshol is tölthetnék az időt, mint a munkahelyen...

Strandolhatnánk a gyerekekkel, girbe-gurba mediterrán utcácskákban andaloghatnánk a párunkkal, felfedezhetnénk a skandináv tájakat vagy egy jó kis délutáni alvással készülhetnénk előre az esti koncertre... 

Mindezek helyett a munkahelyünkön vagyunk, már megint, egész nap, és a szokásos munkákat végezzük.

Talán már évek vagy akár évtizedek óta. Lehet, hogy az elején izgalmas volt, büszkék voltunk az új pozícióra és lelkesen vetettük bele magukat a melóba, de ma már csak unjuk az egészet.

Egy angolnyelvű animációs videó szerint a legfőbb baj, hogy ugyanazt csináljuk minden nap, így személyiségünk csak egy kis része érvényesülhet. Míg gyerekkorunkban egy szombat délelőtt során pilótának, orvosnak, majd rendőrnek és építésznek képzelhettük magunkat szép sorjában egy félórás játék alatt, felnőtt életünkben választanunk kell, és az elvárásoknak megfelelően egyetlen foglalkozást kell űznünk.

Csak egyvalamik lehetünk egyszerre, nem dolgozhatunk heti egy nap tanárként,  heti két nap rocksztárként, mellette pedig reggelenként postásként, vagy ami épp aznap eszünkbe jut.

Mindannyiunknak specializálódnia kell valamire, mindannyiunk csak egy csavar a gépezetben. Emiatt van, hogy sokan csak a fizetésért dolgoznak, hiszen arról néhány év után lemondanak, hogy ezt a munka dolgot hosszú távon élvezni is lehetne.

Amiről nem beszélnek a videóban az, hogy ma már nem olyan szigorú a társadalmi elvárás, nem néznek ferde szemmel arra, aki nem attól a cégtől megy nyugdíjba, ahol csillogó szemű huszonévesként kezdett. 

Nem tilos munkaadót váltani, sőt, lehet szakmát is cserélni. Senki nem kényszerít arra hogy tovább húzzuk az igát ott, ahol nem érezzük jól magunkat.

A csillogó szemek nemcsak az éveink számától függenek, hanem attól is, hol, kivel, mit csinálunk. Ha belefásultunk a rutinfeladatokba, belekezdhetünk valami újba.

Igazi fiatalító kúra lehet újra az iskolapadba ülni vagy egy teljesen új munkaterületen kipróbálni magunkat. Minden nap újdonságokat és meglepetéseket tartogat - épp úgy, mint gyerekkorunkban.

Még az egészégünknek is jót tehetünk vele. Egyes szakértők szerint az időskori elbutulás egyik oka, hogy egy bizonyos életkor után az ember egész napja, egész élete rutinná válik. A napi bevásárlás, orvosi rendelőben üldögélés és tévénézés nem nagy kihívás az agynak, ezért lustul az el. Visszafejlődik, mert nincs használatban. Ez a folyamat sokkal korábban is elkezdődhet, például azzal, hogy a munkánk során, amellyel napi 8-9 órát töltünk, nem használjuk a gondolkodásunkat, ezért elkezdünk eltompulni.

Magyarul is több cikket lehet olvasni arról, hogy a szellemi kihívás segíthet megelőzni az Alzheimer-kórt

vagy az összetett munka hatásos lehet az elbutulás ellen.

"Megöl az unalom!" - mondjuk, és nem is vesszük észre, mennyire komoly jelentése van ennek a mondásnak...

Unalmas feladatok vagy túl sok stressz, alacsony fizetés, a perspektíva hiánya, elviselhetetlen főnök vagy idegesítő kollegák - sokunkban felmerült már, hogy jó lenne lépni egy nagyot és más területen kipróbálni magunkat.

De a gondolatot nem mindig követi tett. A legtöbben maradnak a régi helyükön, ami ugyan nem a legjobb, de megszokott, kiszámítható, rizikómentes. Nem egyszerű a váltás, főleg nem 35-40 felett. Ki akar mindent újra előlről kezdeni, a rutint maga mögött hagyva ismét a létra legalsó lépcsőfokán állni? Időt, energiát fektetni egy másik életbe, amely talán nem is lesz jobb a mostaninál, sőt, talán még rosszabb lesz...

Érdemes egyáltalán belevágni ennyi idősen? Nem jobb szépen maradni a fenekünkön, és várni, hogy leperegjenek az évek?

Ha valaki tényleg nem érzi jól magát a jelenlegi munkakörében, ha kedve lenne kipróbálni egy másik szakmát, amelyre igazából mindig is vágyott, vagy ami mostanában hirtelen elezdte erősen érdekelni, végezzen el velem egy gyors számítást. Ígérem, tényleg nagyon rövid és egyszerű matematikai művelet lesz.

Tehát, ha például a szóban forgó illető idén 35 éves, aki egyre nagyobb valószínüséggel számíthat arra, hogy 70 éves kora előtt nem mehet el nyugdíjba, akkor hány évet fog még dolgozni?

(Ebben a német tévéműsorban a szakértő azt ecseteli szép higgadtan, hogy miért csak 70 évesen mehetünk majd nyugdíjba. Na jó, esetleg 68-69 évesen, de akkor ennek megfelelően kevesebb nyugdíjat kapunk majd.)

Álljon itt a képlet is a szöveges feladatokat nem komálók kedvéért:

35+X=70         X=?

A megoldás: ugyannyi évet fog még dolgozni, mint ahány esztendő eltelt azóta, hogy meglátta a napvilágot a Föld nevű bolygón! Ez baromi sok!

Esetleg még belevehetjük a számításba azt is, hogy mennyi időt töltött eddig 35 éves példás polgárunk a munka világában. 10-et? 12-t? 15-t? Ez mind nagyon alacsony szám a hátralévő munkában eltöltendő 35-höz képest, nem igaz? 

Ez számomra egyértelműen azt jelenti, hogy nagyon is érdemes új szakmába kezdenie, ha nem szereti, amit jelenleg csinál, akkor is, ha bele kell fektetnie két-három évet a tanulásba.

Egy 40 éves embernek is 30 éve van még hátra a melózásban. Előtte is több van még, mint mögötte a munka frontján. De hallottunk már olyanokról, akik 50 körül kezdtek valami újba. Ők se biztos, hogy mind megőrültek, csak elég erős volt a motivációjuk arra, hogy kockáztassanak a jobb élet reményében.

Persze nehéz lesz, fárasztó, és előfordulnak majd kudarcok is. Sőt, az is lehet, hogy az egész nem sikerül úgy, ahogy megálmodtuk. Nem árt előre átgondolni az utat, mielőtt rálépünk. Tájékozódni, mielőtt elindulunk. Felmérni a veszélyeket.

Ha van néhány havi vésztartalékunk a bankban, akkor olyan nagy bajunk nem történhet egy új szakma kitanulásával. Lehet, hogy kiderül, mégsem olyan szuper, mint amilyennek messziről látszott. Lehet, hogy nem nekünk való. Akkor akár visszatérhetünk a régi szakmánkhoz is, még az is lehet, hogy jobban megbecsüljük majd az új tapasztalatoknak hála. Vagy: felbátorodván a kalandokon belekezdünk egy harmadik szakmába, és talán éppen az lesz az Igazi!

(Az amerikai szakértő optimista, és azt emeli ki, hogy a statisztikák szerint, aki tovább dolgozik, az tovább is él, mert van neki miért. Juhhhééé!)