A nyár derekán, 35 fokos hőségben kevesen vannak, akikben ne merülne fel, hogy igazából máshol is tölthetnék az időt, mint a munkahelyen...

Strandolhatnánk a gyerekekkel, girbe-gurba mediterrán utcácskákban andaloghatnánk a párunkkal, felfedezhetnénk a skandináv tájakat vagy egy jó kis délutáni alvással készülhetnénk előre az esti koncertre... 

Mindezek helyett a munkahelyünkön vagyunk, már megint, egész nap, és a szokásos munkákat végezzük.

Talán már évek vagy akár évtizedek óta. Lehet, hogy az elején izgalmas volt, büszkék voltunk az új pozícióra és lelkesen vetettük bele magukat a melóba, de ma már csak unjuk az egészet.

Egy angolnyelvű animációs videó szerint a legfőbb baj, hogy ugyanazt csináljuk minden nap, így személyiségünk csak egy kis része érvényesülhet. Míg gyerekkorunkban egy szombat délelőtt során pilótának, orvosnak, majd rendőrnek és építésznek képzelhettük magunkat szép sorjában egy félórás játék alatt, felnőtt életünkben választanunk kell, és az elvárásoknak megfelelően egyetlen foglalkozást kell űznünk.

Csak egyvalamik lehetünk egyszerre, nem dolgozhatunk heti egy nap tanárként,  heti két nap rocksztárként, mellette pedig reggelenként postásként, vagy ami épp aznap eszünkbe jut.

Mindannyiunknak specializálódnia kell valamire, mindannyiunk csak egy csavar a gépezetben. Emiatt van, hogy sokan csak a fizetésért dolgoznak, hiszen arról néhány év után lemondanak, hogy ezt a munka dolgot hosszú távon élvezni is lehetne.

Amiről nem beszélnek a videóban az, hogy ma már nem olyan szigorú a társadalmi elvárás, nem néznek ferde szemmel arra, aki nem attól a cégtől megy nyugdíjba, ahol csillogó szemű huszonévesként kezdett. 

Nem tilos munkaadót váltani, sőt, lehet szakmát is cserélni. Senki nem kényszerít arra hogy tovább húzzuk az igát ott, ahol nem érezzük jól magunkat.

A csillogó szemek nemcsak az éveink számától függenek, hanem attól is, hol, kivel, mit csinálunk. Ha belefásultunk a rutinfeladatokba, belekezdhetünk valami újba.

Igazi fiatalító kúra lehet újra az iskolapadba ülni vagy egy teljesen új munkaterületen kipróbálni magunkat. Minden nap újdonságokat és meglepetéseket tartogat - épp úgy, mint gyerekkorunkban.

Még az egészégünknek is jót tehetünk vele. Egyes szakértők szerint az időskori elbutulás egyik oka, hogy egy bizonyos életkor után az ember egész napja, egész élete rutinná válik. A napi bevásárlás, orvosi rendelőben üldögélés és tévénézés nem nagy kihívás az agynak, ezért lustul az el. Visszafejlődik, mert nincs használatban. Ez a folyamat sokkal korábban is elkezdődhet, például azzal, hogy a munkánk során, amellyel napi 8-9 órát töltünk, nem használjuk a gondolkodásunkat, ezért elkezdünk eltompulni.

Magyarul is több cikket lehet olvasni arról, hogy a szellemi kihívás segíthet megelőzni az Alzheimer-kórt

vagy az összetett munka hatásos lehet az elbutulás ellen.

"Megöl az unalom!" - mondjuk, és nem is vesszük észre, mennyire komoly jelentése van ennek a mondásnak...