Unalmas feladatok vagy túl sok stressz, alacsony fizetés, a perspektíva hiánya, elviselhetetlen főnök vagy idegesítő kollegák - sokunkban felmerült már, hogy jó lenne lépni egy nagyot és más területen kipróbálni magunkat.

De a gondolatot nem mindig követi tett. A legtöbben maradnak a régi helyükön, ami ugyan nem a legjobb, de megszokott, kiszámítható, rizikómentes. Nem egyszerű a váltás, főleg nem 35-40 felett. Ki akar mindent újra előlről kezdeni, a rutint maga mögött hagyva ismét a létra legalsó lépcsőfokán állni? Időt, energiát fektetni egy másik életbe, amely talán nem is lesz jobb a mostaninál, sőt, talán még rosszabb lesz...

Érdemes egyáltalán belevágni ennyi idősen? Nem jobb szépen maradni a fenekünkön, és várni, hogy leperegjenek az évek?

Ha valaki tényleg nem érzi jól magát a jelenlegi munkakörében, ha kedve lenne kipróbálni egy másik szakmát, amelyre igazából mindig is vágyott, vagy ami mostanában hirtelen elezdte erősen érdekelni, végezzen el velem egy gyors számítást. Ígérem, tényleg nagyon rövid és egyszerű matematikai művelet lesz.

Tehát, ha például a szóban forgó illető idén 35 éves, aki egyre nagyobb valószínüséggel számíthat arra, hogy 70 éves kora előtt nem mehet el nyugdíjba, akkor hány évet fog még dolgozni?

(Ebben a német tévéműsorban a szakértő azt ecseteli szép higgadtan, hogy miért csak 70 évesen mehetünk majd nyugdíjba. Na jó, esetleg 68-69 évesen, de akkor ennek megfelelően kevesebb nyugdíjat kapunk majd.)

Álljon itt a képlet is a szöveges feladatokat nem komálók kedvéért:

35+X=70         X=?

A megoldás: ugyannyi évet fog még dolgozni, mint ahány esztendő eltelt azóta, hogy meglátta a napvilágot a Föld nevű bolygón! Ez baromi sok!

Esetleg még belevehetjük a számításba azt is, hogy mennyi időt töltött eddig 35 éves példás polgárunk a munka világában. 10-et? 12-t? 15-t? Ez mind nagyon alacsony szám a hátralévő munkában eltöltendő 35-höz képest, nem igaz? 

Ez számomra egyértelműen azt jelenti, hogy nagyon is érdemes új szakmába kezdenie, ha nem szereti, amit jelenleg csinál, akkor is, ha bele kell fektetnie két-három évet a tanulásba.

Egy 40 éves embernek is 30 éve van még hátra a melózásban. Előtte is több van még, mint mögötte a munka frontján. De hallottunk már olyanokról, akik 50 körül kezdtek valami újba. Ők se biztos, hogy mind megőrültek, csak elég erős volt a motivációjuk arra, hogy kockáztassanak a jobb élet reményében.

Persze nehéz lesz, fárasztó, és előfordulnak majd kudarcok is. Sőt, az is lehet, hogy az egész nem sikerül úgy, ahogy megálmodtuk. Nem árt előre átgondolni az utat, mielőtt rálépünk. Tájékozódni, mielőtt elindulunk. Felmérni a veszélyeket.

Ha van néhány havi vésztartalékunk a bankban, akkor olyan nagy bajunk nem történhet egy új szakma kitanulásával. Lehet, hogy kiderül, mégsem olyan szuper, mint amilyennek messziről látszott. Lehet, hogy nem nekünk való. Akkor akár visszatérhetünk a régi szakmánkhoz is, még az is lehet, hogy jobban megbecsüljük majd az új tapasztalatoknak hála. Vagy: felbátorodván a kalandokon belekezdünk egy harmadik szakmába, és talán éppen az lesz az Igazi!

(Az amerikai szakértő optimista, és azt emeli ki, hogy a statisztikák szerint, aki tovább dolgozik, az tovább is él, mert van neki miért. Juhhhééé!)